Vannak érzelmek, melyekről tizenéves korunkban nem szívesen beszélünk. Ezért néha jó lenne, ha valaki kimondaná helyettünk őket. Vagy legalábbis segítene megfogalmazni, mi mindent gondolhatunk az adott érzelemről. Ha segítene abban, hogy ne féljünk szavakba önteni az érzelmeinket.
Tizenkét sikeres olasz írót felkértek, hogy olyan érzelmeket jelenítsenek meg, melyek átszövik mindennapjainkat, de amelyekről különösen nehéz beszélni. A 10 novellát és 2 képregényt tartalmazó antológia egy ízig-vérig fiatalos, 21. századi olvasmány.
A könyvet a 14-18 éves korosztálynak ajánljuk.
Kimondhatatlanul
Szerzők:
Pierdomenico Baccalario: Vágy (Dr. Falvay Dávid fordítása)
Paola Zannoner: Szégyen (Todero Anna fordítása)
Silvana Gandolfi: Félénkség (Ungvári Zsoltné Simon Nóra fordítása)
Sara Colaone: Fájdalom (Ungvári Zsoltné Simon Nóra fordítása)
Beatrice Masini: Szerelem (Dr. Lukácsi Margit fordítása)
Lodovica Cima: Kétségbeesés (Stimatz Borbála fordítása)
Guido Sgardoli: Félelem (Gál Judit fordítása)
Alessandro Baronciani: Öröm (Ungvári Zsoltné Simon Nóra fordítása)
Antonio Ferrara: Bátorság (Dr. Falvay Dávid fordítása)
Luisa Mattia: Bűn (Dr. Falvay Dávid fordítása)
Fabrizio Silei: Féltékenység (Dr. Török Tamara fordítása)
Antonella Ossorio: Gyűlölet (Tóth Dalma fordítása)
12 író kapott 12 érzelmet kifejező szót, amelyeket nem mondhattak ki. Írniuk kellett róluk. Született 10 novella és 2 képregény. Mert van, hogy mi is így kapjuk az érzéseket. Akciósan, most ajándék ragtapasszal, vízálló, nem bőrbarát, élénk neon színekben, gagyi szörnyecske mintákkal! Nincs meg ilyenkor a wow- érzés? Igen, néha piszok nehéz beszélni az érzéseinkről - egyáltalán hol kerültek belénk, külvilágtól és érzelmektől hermetikusan elzárt énünkbe? Majd pár év múlva brit tudósok megállapítják, hogy a bőrlégzéssel együtt, fotoszintézissel, szervetlenből szerves érzéseket gyártunk, és napfény sem kell hozzá, már elég a mobilunk fénye, hogy a mitkezdjekmostezzel érzések megszülessenek bennünk. Neked hány pipa van meg ebből a 12-ből? Vágy-Szégyen-Félénkség-Fájdalom-Szerelem-Kétségbeesés-Féltékenység-Öröm-Bátorság-Bűn-Gyűlölet?
Még normális sorrendet sem lehet kérni abban, hogy milyen egymásutánban jöjjenek. Mint, amikor elmész a dokihoz, alig vannak előtted, ennyit megéri várni egy felmentésért, húzol egy sorszámot, leülsz örömködve, ahogy benézel az Insta-ra, hányan lájkolták legutóbbi fotódat, és már te következel, erre sorra kerülnek elő az arcok nálad alacsonyabb sorszámú cetlikkel.
Nincs is jó sorrend, lehetne ábécében, de akkor a szerelem a végére kerülne. És csak utána jönne a vágy? Ha valaki ír, blogot, könyvet, filmet, bármit, már eggyel beljebb van. Azt a feladatot, hogy kezelni is tudja az érzéseit, még nem feltétlenül oldotta meg, de legalább kiírta magából. És sorait olvasva rádöbbenünk, hogy hoppá, mégsem vagyunk egyedül, mással is megtörténhet az, ami velünk.
Ismerjük a mondást, hogy ?Azokért a pillanatokért élj, amiket nem tudsz szavakba önteni!? - hát, ilyen lesz bőven. Nem is az a fontos, hogy hangosan kimondjuk az érzéseinket, de legalább belső hangon suttogva, csak magunknak.
Jó lenne messze futni néha, mondjuk az olasz tengerpartra, szőke csíkokat fakíttatni a Nappal a hajunkba, tengerillattal illatosítani magunkat, a forró homokra fogni, hogy miért rohanunk sikongatva a kék tengerbe, pizzát enni és lédús paradicsomot, talán a szomszéd faluban érett olajbogyókkal. Így nőttek fel a Kimondhatatlanul szerzői. 12 olasz, aki érzelmeiről vall, történetekbe ágyazva mesél neked őszintén, szabadon. Majd csendben távoznak, szavaikat itt hagyják neked. Újra olvasni, megihletődni, hogy te is leírd, kimondd, megéld, vagy tartsd magadban megszelídítve, kézhez szoktatva, kicsit megbarátkozva vele. |
